Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy hely, ahol sok minden megtörténhet és még több meg is történik

2018. június 11. 20:03 - Tíria Devil

Bűn Testvérek - Vérlázadás

Gordon felhorkant, én pedig szégyenkezve sütöttem le a szemeim.

– Semmiféle hasonlóság nincs köztünk! – toppantott sértetten a heverőbe markolva.

– Még a lovaglás sem? – az anyja szándékosan ingerelte.

– Még az sem – védtem meg Gordon álláspontját, számukra váratlanul. – Ő előkelő nyeregben, kitűnő ruhában szeret lovagolni, én viszont ruha és zabla nélkül is szívesen lovagolnék! Ráadásul ő tengerész, a hullámok taraján érzi jól magát és primitíven, ügyetlenebbül vágtázik nálam, míg én férfi vagy női nyeregben, szőrén is meg tudom ülni bármelyik lovunkat.

– Én a helyedben nem kérkednék a pogány tudományommal, amit a mongolok gyakoroltak! Ezzel szemben az én őseim meghódították hajóikkal a világ tengereit! A mezítelen lovaglás lenne életed utolsó önkényes útja, mert utána biztosan lesújtana rád végre az Úr haragja!

 

A megálló fogat és a lakályok hangja térítettek magamhoz, amikor James kinyitotta előttem a kocsi ajtaját az Ezüsterdő, Newchershire fő parkja előtt. 

Mennyi minden történt velem azóta...!

Még le sem léptem a fogat számomra előkészített lépcsőjére, máris észrevettem a rám várakozó herceget, Amirt. Kreol bőre, kényelmes, türkizkék tunikája és koromfekete haja úgy vonzotta az itteniek tekintetét, mint az arany vagy a drágakövek, amelyeket a herceg előszeretettel viselt magán.

– Titania, örülök, hogy találkozunk! Az üzeneted megint olyan...

– Mélabús?

– Megrázó volt. Úgy hömpölygött soraidból a szomorúság, mint napsugarakból a melegség... Percy?

– Ismét Roudenfordéknál. Sophie állítólag megint gyengélkedik a migréntől.

– És ezúttal vajon hány napig nem óhajt majd elszakadni a férjedtől?

Nem haragudhattam Amir őszinteségéért. Fáradtan sóhajtottam a válaszadás előtt.

– Gondolom, amíg Boyce úton van haza az új hajójával.

– Nem értem ezt a ti hiteteket – állt meg a herceg egy gyönyörű begónia-tő előtt. – Korlátozzátok magatokat az egynejűségre, hogy aztán egymás feleségeit kergessétek, míg a sajátotok, legrosszabb esetben az őrület foglya lesz!

Demedten álltam meg, vele szemben az őrület hallatán. Suzanne jutott eszembe, a bátyám felesége. Talán ezért került a sógornőm is a sárgaházba? Mert Gordon...? Az lehetetlen! Ördög, de nem adná a becsületét és az esküjét, hogy később saját maga tiporja azt sárba.

– Tagadhatatlan, van benne némi izgalom. – Láttam be szomorkás mosollyal. – Bujkálni a felszarvazottak és a világ elől valaki más hitvesével, nem gondolod, herceg?

– Botorság! Tizenegy feleséggel szívesebben zárná össze magát egyetlen férfi, mint tizenegy dühös, felszarvazott férjjel!

Nevettünk mindketten.

– Sohasem hittem volna, ennyire távol a hazámtól találok valakit, aki ugyanúgy megérti a népem szokásait és hagyományait, mint én, holott itt született és itt nevelkedett...

– Megértem, amiért a néped így biztosította a család békéjét, herceg. De ha itt próbálnál rábeszélni egy férfit, igyekezzen boldoggá tenni tienegy asszonyt élete végéig, minden egyes napján, sikoltva vetné magát az óceánba a legmagasabb szikláról. Nálunk egyetlen feleség is túl sok mindennapra, ezért váltogatják legalább a szeretőiket sűrűn az urak, ha csak tehetik.

Szerettem, amiért Amir előtt bátran beszélhettem, nem kellett asszonyos kacarászások és legyezők mögé rejtenem a gondolataim. Bár kétségtelenül a születési helyemnek köszönhettem ezt, legtöbbször ő is úgy beszélt velem, mintha egyenrangú felek lennénk. Csupán nagyon ritkán esett szó közöttünk rangokról és társadalmi pozíciókról. Amir hite szerint az asszonyok nm csupán kiegészítői voltak egy férfi életének. Ez jól esett, annak ellenére, így sem szívesen cseréltem volna helyet egyik feleségével sem.

– De természetesen, te sem vagy igazi észak-nyugati lady! Hiszen mindenki a nomád néped nevén emleget. Sajnálom, amiért otthon sohasem találkoztam a hazád fiaival!

– Csak nem találkoztál a bátyámmal? Igazából senki sem szólít már "mongolként" rajta kívül. Ő volt az első, feltehetőleg ő is marad az utolsó. Hat év alatt megszokták a Mrs. Adamsont.

– Ó, sajnos nem találkoztam. Nem volt szerencsém Rettegett Gordonhoz, ahogyan őt aposztrofálják az itteniek...

– Aligha kellene már tőle rettegni – véltem félhangosan.

– A felesége valóban a bolondok házában van? Ez nem csupán szóbeszéd? Pletyka vagy kitaláció...

– A sógornőm elvesztette a magzatukat. Ez bármelyik asszonyt próbára teheti!

– De mennyi köze van ehhez vajon az egykori hajóskapitánynak?

– Gordon aligha tett volna szemrehányást. Midnketten fiatalok voltak, bátran akarhattak volna gyermeket később, ha Suzannet nem viseli meg ennyire a veszteség. Én azt hiszem, ő már korábban is túl érzékeny lehetett. Könnyen el tudom képzelni, mennyire elviselhetetlen a számára, amiért csalódást okozott a férjének...

– Nem úgy, mint Suzanne sógornője, aki szerencsés csillagzata alatt két örököst is adott egyszerre a jó doktornak!

– De mindezek előtt elvesztettem a családom és csak később lett férjem, két csodás fiam tőle. Úgy látszik, engem sem kímélhet a sors sokáig, ha most végleg el kell szakadnom a férjemtől, elvesztettem benne a bizalmam.

– Percy kötöznivaló bolond, ha lemond rólad azért a kis francia nőért!

– Nem tehetek ezért neki szemrehányást. Mindenki azt gondolta, kizárólag a hozományom sodorta őt mellém. Lassacskán kénytelen leszek magam is hinni a felvetés igazság-tartalmában...

– Nem akarnál tanulni tőlem és a népemtől, ha lemondtál volna róla, Titania!

Rejtélyesen mosolyogtam a herceg megjegyzésére.

– Egészen biztos lennél abban, Percyt akarom a szerelem csapdájába ejteni a tőled hallottakkal, herceg?

– Miért? Nem ez az igazság?

Hiába igyekezett a szemeimbe pillantani, kitértem a tekintete elől és egy rózsabokorhoz lépkedtem, szórakozottan simogatva a növény levelét.

– Szeretem, milyen finoman rejtegeted, valaki mást szeretnél lenyügözni, csupán az a kérdés, van okom félni, ha megszerezted azt a tudást, amit akarsz tőlem, mongol?

Kép: Wallhaven

wallhaven-168341.jpg

– Szeretnél félni tőlem, herceg? Nem vagyok sem túl szép, sem túl eredeti. Ezért örülnék, ha tőled kapott tudás segítene vonzóbbá válnom a férfiak szemében. Már attól különlegesebbnek hisznek, amiért veled mutatkozom nyilvánosan és még csak meg sem próbálunk bujkálni az emberek elől. – kuncogtam elégedetten.

– Az itteniek túlságosan ragaszkodnak a saját felfogásaikhoz, milyen egy vonzó nő szerintük. Valójában pusztán a burkot tartják szem előtt és azt is hiszik értékesnek, miközben az igazi kincsek épp ezek alatt vagy mögött vannak! – Amir tekintete végigsimogatta a visszafogott, halványlila ruhám fodrait, miközben megborzongtam a nézését figyelve. – Te már a hindu herceg megérkezése előtt is vonzottad a tekinteteket és mindig fogod is, hiszen a lélegzetedben, a véredben és a bőröd ízében is viszed tovább rejtélyes hazád aromáit, Titania. Ne sértsen, amiért nem fogadnak be maguk közé az itteniek! Hiába tartozol hozzájuk születésed és neveltetésed révén, soha nem leszel egy közülük! Te más vagy és más leszel, mert az ő vérük hűvös és lassú, mint a gyíké. A miénk forró és eleven, akár a tigrisé. Ahogyan az a gyíkokra, úgy mi sem kell figyeljünk az ő szavaikra!

– Viseljük rezzenéstelenül az esetleges sértéseik? A megvetésük és a kiközösítést? 

– Szemléljük csak őket onnan, ahová tartozunk és tartoznak. Mi magasabbak lévén, messzebbre látunk, ők kicsiny teremtményekként apró akadályokkal foglalkoznak.

– Egészen meghozod a kedvem, keressem fel az őseim földjét!

Amir mosolya sokatmondó volt. – Mielőtt vagy miután meglátogattál egy régi, kedves barátot, természetesen! Talán még el is kísérne utadon az a barát...

Nem leplezhettem az arcvonásaimra kiütköző megdöbbenést ajánlatára.

– Kár lenne itt rejtegesd azt a gyönyörű rubint, amit ideékeltek – futólag a csipkegallérom alá intett tenyerével. – A népem elhíresült a drágakövek csiszolásáról, ha még nem mondtam volna!

– Félek, rosszul festenék a sorban, mint tizenkettedik feleség – nevettem el magam a kínos helyzet miatt.

– Nem tartana sokáig az itteniek neveltetése fölötted. És fele ilyen magányos sem lennél, Titania. Tizenegy nővér és húg várna szeretettel, valamint jónéhány hercegi gyermek, akiket taníthatnál az északiak gondolkodás-módjára.

– De soha többé nem láthatnám a saját fiaim. Már túl sokat vesztettem a szüleimmel és a bátyáimmal eddig, Amir! – Bocsánatkérően nyújtottam felé a kezem. – A fogadott anyámnak megígértem, sohasem hagyom el őket és Newchershiret hosszú időre. És akkor sem vonom vissza a szavam, ha Rettegett Gordon feltehetően öröm-ünnepet ülne a veled való szökésem híréről hallva!

– Jobban érdekel az ő öröme és diadala feletted, mint Percy esetleges fájdalma? Mongol, nem érzel te többet testvéri szeretetnél ez iránt a Rettegett iránt? Szerelmet?

Éreztem, hogyan sápadtam el mind jobban a herceg szavaitól. Hirtelenjében hangom sem maradt a tiltakozásra.

– Én? Belé?! Jobban gyűlöl, mint a leprát! Majd megtudod, mi véleményen van rólam, ha megismerkedtetek végre és szóba mersz hozni őelőtte. De légy felkészülve, herceg, már a nevem hallattán elöntheti a gyűlölete és olyankor kíméletlenné válik minden ember iránt! – jelentettem ki néhány pillanatnyi torokköszörülés után.

– Ez az, amit ő mutat feléd, irántad. De te felé? Nem hiszem, félnéd a haragját...

– Ó, persze már nem! – nem tettem hozzá, azóta képtelen vagyok félni tőle, amióta a nészéjszakánkon vele álmodtam. – De miért gondolod, hogy szeretném? Ő a fogadott bátyám, akinek én vagyok a pokolból kapott büntetése, őszerinte.

– Ez a "büntetés" nagyon furcsán szokta kiejteni a nevét! A tekintete is megváltozik annak hallatán. Mint a kiszáradt föld, ha hirtelen esni kezd, elsötétül, felpuhul... Nem kellene ilyen hevesen tiltakozz, raajakumaaree! Közelebb érzed őt magadhoz, mint Percyt, igaz?

Válaszolni akartam, majdnem őszintén is, de egy-két artikulátlan sóhaj után bezártam a szám. Felkavaró volt, amit Amir a tekintetemről mondott. Hiábavalónak tűnt ezek után a régi sérelmeimet, kislányos rettegésem megosztanom vele. Asszonyi életem első éjjelén Gordont láttam magam fölé hajolni és nem Percyt. És bár akkor még mindig iszonyodtam tőle, mindezen érzéseim elszálltak egyetlen sóhajától, örökre...!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://piroscombfixekejszakaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8914041306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy hely, ahol sok minden megtörténhet és még több meg is történik
süti beállítások módosítása