A szórakozóhely zsúfolt volt. Szombat este. Alig lehetett haladni a bejárattól a pultig.

A fene vinné! Ennyi idősen minek akar ő még randizgatni? Ráadásul egy ismeretlennel?! Aztán lenyelte az ellenkezését. Végül is, mit veszíthet? Ha már megbeszélték ezt a találkozót, ki fogja bírni! Ez egy egyszeri alkalom, biztosította magát, amíg elvette a bárostól a kért koktélt. És ha el sem jön...?! Hiszen ő is férfi...! Mint a többi, hazudhat és csalhat, hogy... Ebbe jobb bele sem gondolni! Különben most azonnal sarkon fordul és hazarohan bőgni a kanapén, két-három csokit is elpusztítana, mire abba bírná hagyni a sírást, aztán... Lefeküdne, egyedül, ismét...

Idegesen forgatta a poharát és próbálta kitalálni, vajon melyik az...?! Az a tetű, aki ma felültette! Nem először történt vele ilyesmi. Volt olyan estéje is, amikor a "másik fél" arra hivatkozott, elfelejtette a randi időpontját! Mintha nem léteznének mobiltelefonok, hogy az ember akár már a vécén ülve feltehesse magát még a világhálóra is, gondolta keserű szájízzel. Az persze nem a ma esti volt, de akkor is! Akit már ilyen próbák elé állított az élet, annak nem bizalommal lesz tele a kamrája vagy a lelke!

Még egy negyed órát ácsorog és bámulja a táncoló párokat, aztán hazamegy! Kár volt magából megint bohócot csinálnia! Ez a helyzet! Hiába reménykedett, a három éve tartó fecserészés többet ér majd a másiknak is, be kell látnia, megint csak álomhintában ringatta magát!

A Férfi azonnal felismerte a Nőt, ahogyan a falhoz szorulva, feszülten állt és a poharával játszadozott. A Nő tekintete megállás nélkül a tömeget pásztázta, idegesnek látszott, már elkönyvelhette magában a felültetését. Ő meg a vibráló fények között csak bámulta Őt. Nem ilyennek képzelte. A "jó" Nők nem szoktak így randizni, mint Ő! Őket kézről kézre adják a sikeres pasik egymásnak, egymás között! Ha nem beszélgettek volna már évek óta, azt hinné, nem is igaz, hogy így akart vele találkozni, ennyi idő után! Ha csak sejthette volna... Már rég túl lennének nemcsak az első találkán, de az első, a második, a sokadik szeretkezésen is, ez biztos!

Összetalálkozott a pillantásuk. A Nő gyanakvóan mélyedt a Férfi szemeibe, miközben ő már elindult felé. Könnyű volt felismerni a szórakozóhely vendégeihez képest visszafogott ruháról, amit leírt neki az utolsó beszélgetésük alkalmával. És ott függött a leopárd-medál a nyakában, a szemekként világító zöld kövekkel.

A Férfi halvány mosollyal nézett rá, amikor elé lépett. Azonnal bocsánatot kért a késésért, beismerte neki, kicsit tartott attól, hogy csalódnia kell, ezért késve indult inkább a munkahelyéről a szórakozóhelyre. 

A Nő nem válaszolt. Nagyra nyílt szemekkel nézett rá, egyenesen a szemeibe mélyedt, mozdulatlanul.

Nemcsak a nyaklánca, a mozdulatai, a tekintete emlékeztette, még a szemei formái is, mint egy simogatásra váró "kiscica". Gyengéden nyúlt az álla alá. Rengeteg macskát megszelídített a lakótelepeken élete során. Valamiért már kisfiúként is kedveskedni akart az útjába kerülő cirmiknek. Ahogyan most is. Érezte, hogyan érjen hozzá, hogyan simogassa meg. Azt akarta, amit a Nő is, titkon, hallani a dorombolását, neki! Ahogyan megköszöni a simogatását. A Nő ajkai elnyíltak a különös mozdulattól, úgy érezte, a hozzá érő ujjak hívják őt, közelebb, a Férfihoz. Aki a zenétől és a zajtól nem hallhatta a meglepett, rekedt sóhajt, csupán a légcsövének rezgését érezte az ujjbegyeiben. Csak magát okolhatta, amiért ide hívta, átkozta magát, míg odahajolt az ajkaihoz. 

Kép: Wallhaven

A Nő ajkai forróak voltak, a nyelvén az enyhén alkoholos koktél íz-rózsája. Bátortalan, esetlenkedő volt, ahogyan viszonozta a Férfi közeledését, nem is sejtve, ezzel csak a vadászösztönét hergeli tovább. Lassan engedte el a Nőt, a derekára csúsztatott tenyerét nem is mozdítva többé róla.

– Menjünk innen – javasolta határozottan a füléhez hajolva.

– De hát te akartál ide jönni, fergeteges buli...

– Máskor majd ide is jöhetünk. Amikor nem leszünk egymásra kíváncsiak – megfogta a Nő kezét gyengéden és maga után húzta át a tömegen.

A Nő követte, minden további nélkül. Azt sem kérdezte, egyáltalán hová viszi? 

A Férfi első gondolata volt: irány az albérleti lakás... No igen, de annak aligha örülne a Nő! Egyből az ágynak esni? Ugyan már! Ezek nem értik, felesleges időpocsékolás tiszteletköröket erőltetni, amikor van egyszerűbb út is a boldogsághoz!

Az utcára kiérve kissé tanácstalanul nézelődött, előbb jobbra fordult, aztán balra, majd elindult, magabiztos léptekkel a kedvenc kocsmája felé, ahová előszeretettel ült be a barátaival. Valamiért meg sem fordult a fejében, hogy a Nőnek ne tetszenne a meghitt beszélgetésekhez illő, otthonos hely. 

Amikor megérkeztek, a Férfi a kedvenc asztalához ültette le és rendelt maguknak. Nem kellett megkérdeznie, mit inna. Volt ideje megtanulni a "leckét" Belőle. Aztán leült Mellé, újra meglepődve, mennyire érdekes, pont Vele beszélgetett, ismeretlenül, megismerve mélyen, ahogyan más talán soha nem ismerte.

– Azt hittem... – szólalt meg a Nő félénken, hirtelen elhallgatva, mit is gondol.

– Mit? – Elég volt megfognia a kezét, hogy erőt meríthessen belőle a folytatáshoz.

– Hogy hozzád... Szóval hogy... Felmegyünk a lakásodra... És most meglepődtem! – Vallotta be halkan.

– Ne mondd, hogy a kedvenc, vörös téglás sörözőmmel csalódást okoztam neked! Te éjjel beszélgetni szeretsz, én viszont aludni! Erősen gyanakszom, ha kísértésbe viszem magam az otthonom kényelmével és bealszom, soha többé nem akartál volna látni utána! – Nevetett és újra megsimogatta a vékonyka kézfejet, amit a tenyerében melengetett.

A Nő is nevetett. Beszélgettek. Őszinte érdeklődéssel és figyelemmel. Ezúttal a billentyűzetek és a képernyők helyett egymás kezébe kapaszkodva, a másik pillantásában fürdözve. 

A virtuális világ egy külön kis szobájában futottak össze, véletlenül, ahová ritkán tévedt be új név. Összeforrt sok-sok ember, vezetékeken és csatlakozókon át. A "Napimádók Birodalmában" két jelentős tábor sorakozott fel, és ők egymás ellentéteiként: a Nő az éjszakát kedvelő Baglyokhoz "tartozott", míg a Férfi a Sólymokkal "vadászgatott" és bosszantotta a nap közben nem mutatkozókat. Eleinte egymás szavába vágva vitatkoztak a többiek előtt, kinek az élet-felfogása elfogadhatatlanabb? Aztán felvetődtek más kérdések idővel, így derült fény arra, bizonyos kérdésekre ugyanazon válaszokat pötyögték be. A Férfi kezdeményezte a beszélgetést, felszólítva a Nőt, a többiek háta mögött, lehetne okosabb is, minthogy az ő bölcseleteit másolgatja! Amit a másik kikért magának, hiszen nem egyszer ő válaszolt hamarabb az éjszakai csevejek alkalmával... Napokig tartó dobálózást tartottak, egyre több kérdést szegezve egymásnak. A vita izgalma mellett a kíváncsiság is jócskán besegített mindkettőjüknek: "Ki ez?" "És miért gondolkodik úgy, mint én ebben is és abban is?!" A kérdések mellett rengeteg válasz, odafigyelés és idő folydogált el mellettük... A Sólyom érezte, ezt látni kéne élőben is, már fél év után előállt a találkozó lehetőségével. De kosarat kapott. Sokat. Szépen fontakat. Amíg el nem mesélte, milyen különös, új kolléganője lett a munkahelyen. Eszébe sem jutott szégyellni, amiért megvezeti a másikat, az egész munkatelepen egyetlen nő volt, a takarító néni, akit mindenki imádott. Még a főnökének se volt titkárnője, ezen feladatokat a feleségére nyomta. De ez nem számított, vigyorgott magában a Férfi, az a fő, amit a Nő válaszol erre...

És a Nő lépre ment. Mielőtt elkötelezné magát a Férfi az új kedvese mellett, találkozzanak.

Elégedetten mosolyoghatott az új "kiscicájára". Lesz még találka. Hiszen a macskák visszatérnek a jóhoz! Oda, ahol megkapják. És csak annak dorombolnak, aki simogatja őket. Neki más vágya sem volt, miközben a csapolt sörét kortyolgatta mellette, minthogy simogassa, főleg ki a ruhájából.

 Amikor a második korsója is elfogyott, elbizonytalanodó arccal nézett rá.

– Kicsit késő lett... Jobb lesz, ha megyünk. Te társasozni, gondolom. Én meg...

Igyekezett féken tartani a tudatát. Nem lesz itt semmilyen külön út! Egy helyre kell igyekezniük, kizárásos alapon: az ágyába! Mindketten! De kiismerte ezeket az önállóság-mániát hajtogató, ijedős jószágokat hosszú évek és karmolások árán. Függetlenséget hajtogatnak, amikor arra vágynak csupán, legyen, aki simogatja őket, minden helyzetben és minden körülmények között.

Rajta nem fog múlni a Nő nyugalma! Lesz "simi"!

Egyenesen a hálószobába húzta őt, ahogyan beléptek az aprócska garzonba. Nem volt ellenkezés a részéről. Nehéz is lett volna, csókolózás közben kinek van kedve még szavakat fogalmazni vagy értelmezni? Az ágy előtt álltak összeölelkezve, amikor a Férfi kezei a hátára, a villám-zár fogójához jutottak. A sokadik simogatása volt, türelmet színlelő kedveskedés. Aztán élvezte, ahogyan ujjbegyei egyre nagyobb kiterjedésű, felfedezésre váró meztelenséggel, puha, élet-meleg bőrrel találkoztak.

A Nő sóhajtva hagyta, hogy magához húzza fehérneműs testét, miközben az ágyra dőltek összekapaszkodva. 

A Férfi végre szabadon vadászhatott az egész testén. Kíváncsi éhséggel cirógatta megszabadítva a zavaró, csipkés melltartótól. Aztán a bugyija körül kényeztette, lágy dorombolásokért cserébe. Egyetlen türelmetlen sóhajára már alá is bújtatta a kezét, érezze csak a simogatását ott, ahol annyira kívánja tőle. Még ő sem akarta elhinni, alig néhány perc telhetett el, a tenyerét már a boldogsága tette enyhén nedvessé. Szegény, éhes kiscica, gondolta magában mosolyogva, lejjebb tolva az igencsak szűkös ruhadarabot. Kapott egy rekedtebb sóhajt válasz gyanánt. Figyelmetlen lévén, neki még le kellett vetkőznie a sötét szobában, míg a "cirmije" várakozóan villogtatta rá a tekintetét az ágyból. Amint odasimulhatott mellé a lepedőn, finoman maga elé fordította a testét. Százszor is elolvashatták egymástól, mindketten a "kis kiflit, nagy kiflit" kedvelik a legjobban. Nem is találhattak volna jobb helyezkedést. Jobbja a dereka alá férkőzött, továbbra sem hagyva unatkozni a csiklóját, miközben behatolt a testébe, ráérősen. Bal keze ezután sem hagyta abba a teste feltérképezését, amíg a Nő oda nem húzta az ajkaihoz. Csókokat hintett az őt becéző ujjakra, egyre szenvedélyesebbé vált, majd a mutatóujját a szájába véve nyalogatni és szívni kezdte. A Férfi bizseregést érzett minden porcikájában, jó tudni, mire képes a "cicuka", míg egyre türelmetlenebbé nem vadult a meleg, nedvesre csiszolt hüvelyében mozogva. A megszeretett ujját visszahúzva odatolta a csiklójához, jobbjával inkább a formás melleihez simult és erőteljesebb ritmust követelt a csípőjével. Eldöntötte, lesz, ami lesz, bevállalja: ez egy "mocskos" játék, ezt már a "cicó" is megtanulhatta más simogatások során az előző becézőitől, ő bizony rá fog élvezni a fenekére.

A fékevesztett iram nem tarthatott tovább, mint a Nő bőséges orgazmusa utáni pillanat. Felszabadult, boldog hörgéssel élvezett a kerek hátsójára, amint kirántotta a farkát a lüktető hüvelyből. 

A Nő meglepetten remegett meg a nedves spriccétől.

Csak azután kérdezte meg a Férfitől, mégis miért őt célozta meg, miután letisztogatta a kapott papírzsebkendőkkel a testét.

– Meg kellett jelölnöm az új vadászterületemet, ez így szokás! – Vigyorogott visszahúzva őt magához.

– Gondolod, hogy ebből rendszert csinálunk? Mint az üzengetésekből? – Kérdezte a Nő bársonyos hangon, félig nevetve, félig adva a felháborodottat.

A macska-szelídítők magabiztos nyugalmával válaszolt, megpöccintve a medálját. – Hiszen azt írtad, szereted a filmeket! Úgyhogy Cica, még moziba is mennünk kell...